A darabról:
Nagyon jól megírt és megrendezett darab, melynek hangulatát alapvetően a klezmer zene adja, a Budapest Klezmer Band végig a színpadon van, ott zenélnek. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, és jól volt megvalósítva.
Ez a darab valahogy se nem musical, se nem operett. Mint az operettek általában, ez is jól végződik, némi bonyodalom után, viszont nincs benne kifejezett primadonna és komikus-komika szerep sem. Janka és Dávid mondható szubrett-szerepnek, de inkább kedvesek, mint viccesek. A rabbi és a pap párbeszéde azonban megnevetteti a közönséget.
Rózsinak és Andrásnak van egy-egy, akár musicalbe is beillő szólója, ami szomorú, sokatmondó, megrázó.
A darab a fiatal pár esküvőjével kezdődik, amikor is előlép a Herskovics névre hallgató zsidó kocsmáros és elkezdi mesélni Rózsi és András történetét. Ebből bontakozik ki az előadás. A darab végén visszatér az esküvő a mesélővel. Az esküvőn magyar néptáncot táncolnak, gyönyörű magyar népviseletben. Megörültem, hogy a színészek ilyet is tudnak.
A színpadon hamar megelevenedik Herskovics kocsmájában a zsidó férfiak mulatsága. Nagyon jó a zene, nagyon jó a tánc, igazán hangulatos, szórakoztató. Hasonlóan jó rész, amikor Rózsit bemutatják a zsidó közösségben, és a férfiak egy tánccal kelnek a védelmére, mivel a zsidó asszonyok elkergetik körükből, mondván, hogy nem tartozik közéjük.
Ebben a részben Rózsinak van egy szólója, ami elég szórakoztató, ha az ember egy picikét is ismeri az Ószövetséget, hisz a legismertebb történeteket sikerül Rózsinak – nem saját hibájából – jól összekevernie.
A Papír és papír és papír című dal nagyon jól volt megoldva a színpadon. Nagyon tetszett, ahogy a mindenféle hivatali képviselők, tanárok és mindenki, aki csak szerepel az énekben, megjelent a színpadon, mint valami báb.
A halott Blum megjelenése a festményből nagyon ötletes volt. És azt hiszem hálás szerep, hisz a színpad elsötétül, a nézőtér kivilágosodik, és Blum (Benkóczy Zoltán) közvetlenül a nézőknek énekelhet.
A faluban – ahol játszódik a darab – együtt él magyar, román és zsidó. Alapvetően nincs is egymással semmi bajuk, de amikor a katolikus Rózsiról kiderül, hogy igazából zsidó, elszabadul a pokol. Kiderül, hogy nem nagyon szeretik egymást, így hát Rózsit mindenhonnan kiközösítik. A rabbinak és a papnak van egy közös jelenete, amiből kiderül, hogy a híveik nézeteltérései ellenére, ők igen jóban vannak egymással. Vicces ez a rész, és meg is melengeti az ember szívét, hogy nincs mindenhol gyűlölködés a különböző vallásúak között. Kár, hogy a hívek nem osztják ezt a nézetet, mondja a rabbi és a pap. A darabnak ez az oldala is nagyon szórakoztató, sok viccre ad lehetőséget, amit ki is használnak, de egyáltalán nem bántó!
Az előadást kétszer láttam (Igen, ennyire tetszett!), leírom mindkét szereposztást, és az előadókról a véleményem.
Szereposztás: első a 2012. febr. 21. előadás, a második a 2012. ápr. 11. (Ahol egy név van, ott ugyanők voltak a szereplők.)
Rózsi: Kékkovács Mara
András: György-Rózsa Sándor
Herskovics: Melis Gábor, Mikó István
Jonel: Angler Balázs, Szabó P. Szilveszter
Majzikné: Lehoczky Zsuzsa
Blumné: Felföldi Anikó
Bárány: Dézsy Szabó Gábor
Sára, Lenke, Blanka: Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa
Rabbi: Jantyik Csaba
Pap: Faragó András
Cosma: Balogh Bodor Attila
Janka: Bódi Barbara
Dávid: Kerényi Miklós Máté
Tanító: Petridisz Hrisztosz
Blum: Benkóczy Zoltán
Terus: Nádasi Veronika
A szereplőkről:
Kékkovács Mara: Természetes, gyönyörű hangja van. Könnyedén énekel el bármit, amit eddig hallottam tőle. Nem feszíti, nem erőlteti a hangját, nagyon nagy élvezet hallgatni, ahogy énekel. Rózsi szerepe egy kedves, törékeny lányról szól. Marára csak rá kell nézni, és az ember elhiszi, hogy Rózsi áll a színpadon, a kedves mosolyával. Szerintem nagyon illik rá a szerep.
György-Rózsa Sándor: Nagyon jó volt, nagyon tetszik, ahogy játszik. Néhány hangnál megijedtem kicsit, hogy nem lesz-e magas, de utána a még magasabbat is kiénekelte. És nagyon szimpatikus ember. A Rómeó és Júliában Verona hercegeként még jobban tetszett.
Melis Gábor: Nagyon tetszett ahogy játszott és énekelt, el is határoztam, hogy megjegyzem ezt a nevet, de hogy konkrétan mi tetszett benne már nem tudnám megmondani, rég láttam az előadást.
Mikó István: Nagyon jól játszik. Ő kapta a legnagyobb tapsot és füttyöt.
Angler Balázs: Nem mondhatnám, hogy örültem, amikor megláttam a szereposztásban a nevét, hisz nagyon reméltem, hogy Szabó P. Szilveszterrel látjuk majd, Balázs nevét pedig még nem hallottam korábban. Hát… nagyon örülök, hogy vele láttuk!! Jonel a „gonosz” a darabban, és nagyon jól játszotta ezt a szerepet. Szép, erős, tiszta hangja van, és a mimikája, grimaszai is nagyon jól illettek ehhez az igazán szemét szerephez. A meghajlásnál viszont már kedvesen mosolygott. Nagyon nagy volt a kontraszt a darabban megjelenő és a meghajló ember között, ebből arra következtetek, hogy nagyon jó színész. És ismétlem magam, nagyon jól énekel! (Pár héttel később az Abigélben is láttam, több szerepben is megjelent, énekelt is, abban is nagyon jó volt!)
Szabó P. Szilveszter: Benne sem kellett csalódni Jonelként. Nagyon jól játszott, és jól énekelt. A Jonel mulat részben egyedül táncolt, de valahogy betöltötte az egész színpadot. És amit még sosem láttam tőle, de mindig nagyon hiányoltam, mosolygott a meghajlásnál. Nem, nem mosolygott, hanem szinte nevetett, és be nem állt a szája, folyamatosan Lehoczky Zsuzsához beszélt, aki úgy tűnt jól mulat a hallottakon. Még táncikált is a meghajlásnál. Szeretem, ha a meghajlásnál a színészek kilépnek a szerepükből, és már magukat adják.
Dézsy Szabó Gábor: Tetszett a szerepében, hitelesen játszott, és az éneke is megfelelő volt. Andrással énekelt duettjében nagyon jól játszotta el a vívódó apa szerepét. Egyrészt mérges volt, jól el is náspángolta a derékszíjjal, de néha elgyengült, megmutatkozott a szeretete. Szerintem nagyon jól játszotta el a karakterét.
Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa: A két Zsuzsa egész jó volt, bár nem mondanám őket nagyszerű énekesnek, de hogy Athina miért énekel mindig mindenhol, azt nem értem. A megjelenésük azonban könnyed volt a színpadon, nem lett volna baj velük, ha prózai szerepük van.
Jantyik Csaba: Korábban láttam az Abigélben igazgatóként, és azután a szerep után kifejezetten pozitívan csalódtam az éneklését illetően. (Bár nekem Torma Gedeonként is tetszett az alakítása, nagyon illik hozzá az a szerep is.) A rabbi szerepében kifejezetten dallamosan, tisztán, szépen énekelt. Jól állt neki ez a vicces szerep.
Bódi Barbara: Őt ebben a szerepben láttam először. Az első alkalommal nem igazán tetszett, csomó hangot nem tudott kiénekelni, és hamis is volt. A második alkalommal sokkal jobb volt, de nem éreztem, hogy könnyedén énekli el a szerepét.
Kerényi Miklós Máté: Dávid egy kedves, vicces figura. Zenél, énekel, táncol, és minden vágya, hogy Amerikába disszidáljon, lehetőleg egy zsidó nővel az oldalán. Máté nagyon jól táncol és jól énekel. Nekem nagyon tetszik a hangszíne, de nála néha érzem, hogy kicsit feszíti a hangját. Nagyon jól játszik vicces és drámai szerepeket is! Még egy szerepben sem kellett csalódnom, amit vele láttam.
Benkóczy Zoltán: Nagyon jól énekel és jól is játszotta a szerepét. Szép hangszíne van, egyes részeknél teljesen szabadjára engedte a hangját, megmutatta, hogy van egy drámai és egy kissé gunyoros stílusa is.
Nádasi Veronika: Terus egy kissé fogyatékos nő, szakadt ruhában, kócos hajjal, aki Jonelbe szerelmes. Nem teljesen világos a darabból, hogy Jonel miért tűri meg maga mellett. Első pillantásra meglepő volt Veronika ebben a szerepben, de jól játszotta, elég hamar elhittem róla, hogy ő egy dilis nő. Már több szerepben is láttam, szép hangja van és szépen énekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése