LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. április 7., szombat

2012. március 27. Don Quijote balett az Operaházban


A baletthoz egyáltalán nem értek, nincs még egy éve, hogy életem első balettjét láttam, ami a Rómeó és Júlia volt, és megszerettette velem ezt a műfajt. Nem tudom, hogy egy adott tánc nehéz, vagy csak nagyon látványos. Mindenesetre a tegnapi előadás nagyon látványos volt, nehéznek tűnő, és igen vidám.
Az előadás nagy része kosztümös, csak Don Quijote álmában jelent meg a tüllszoknyás-balett, nagyon szép ruhákban táncoltak. A díszlet is nagyon tetszett, a főteret házak homlokzatai vették körül, szép, falusias hangulatot teremtettek. Szeretem ezt a fajta díszletet. Nem hiányozhatott a szélmalom sem, olyan volt, mintha kőből lett volna, jól nézett ki.
Nem igazán ismerem a könyvet, (évekkel ezelőtt láttam az előadást színházban, és nem tetszett a cselekménye), de szerencsére nem a kissé fura Don Quijote volt a középpontban, hanem egy fiatal pár szerelmi története. Szerelmi táncok, torreádor tánc, cigánytánc, és persze az álomban megjelenő tüllszoknyás balett is szerepet kapott az előadás alatt. A táncok mellett sok volt a gesztikuláció, ami segítette a történet megértését, de az előadás emiatt is (meg a kosztümök miatt) veszített az általam „igazi balettnek” nevezett stílusból, de nekem ez nagyon tetszett. Akikkel voltam, nekik a gesztikuláció már túl sok volt. Ráadásul az Operaház honlapján megtalálható a cselekmény leírása, és ha előre elolvassuk, akkor minden jól érthető.
A zene spanyol hangulatot idéző, vidám és könnyen befogadható. Nekem nagyon tetszett, illett a történethez, a kosztümökhöz. Az egész előadásra jellemző a könnyed, vidám hangulat, egyes jeleneteken még nevetni is lehetett.
Ami még nagyon-nagyon tetszett az a karmester és a táncosok összhangja volt. Sokszor volt, hogy a táncos a zene előtt kezdte el a táncát, és a zenekar egy ugrás közben lépett be. A sokadik ilyennél már direkt nagyon figyeltem, és látni lehetett, hogy mennyire figyel egymásra a táncos és a karmester.
Személy szerint engem mindig minden előadásban nagyon zavar a taps, számomra nagyon megszakítja a cselekményt, kizökkent a hangulatból. A tegnapi előadásban borzasztóan sokat tapsoltak, szerencsére a karmester többnyire megvárta a taps végét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése