LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. július 7., szombat

Rómeó és Júlia musical (2012.06.20.)

Ehhez az előadáshoz talán nem kell túl nagy reklámot csinálni. Nem véletlenül sikeres! Már Shakespeare azonos című drámája is elég híres, de a musical is komoly pályát futott be. Az eredeti történethez képest vannak benne változtatások, karakterek, szerepek, de a lényegén nem sokat változtattak.
A zene monumentális, és bár bizonyos dalok kicsit túlságosan is sokat szerepelnek a rádióban, azért nagyon jók! Vannak benne vicces, szerelmes, és nagyon komoly, megrázó énekek egyaránt.
A koreográfia, a táncok, az artista jellegű szerepek fergetegesek, és a zene mellett igen mutatósak, vagyis a színpadi megjelenésről csak jót tudok mondani. Nagyon tetszett.

Osztályzat: 9
Látvány, koreográfia: 10
Énekesek: 8,5
Színészi játék: 8,5
Énekszöveg és próza: 9,5

A szereplők is igen kitettek magukért.
Vágó Bernadettet most láttam először olyan szerepben, amiben igazán tetszett. Nagy hangterjedelem kellett hozzá, de nagy hang nem, Júlia olyan kis törékeny lány, Bernadetthez illő szerep. Ebben az újfajta szereposztásban csupa fiatal férfi szerepel, ami iszonyatosan furcsa, de igazából, a dráma eredeti szereplői még fiatalabbak, így megpróbáltam beleélni magam a korosztályba és egész jól sikerült. Kicsit furcsa is talán már a másik szereposztás, ahol mindenki kb. kétszer olyan idős, mint amit játszik. Kocsis Dénes tetszett a szerepben, jól is énekel, egyszer volt, hogy egy sor végén a magas hangokat nem tudta kiénekelni, de egy két órás színpadi műben, ahol valaki szinte végig színpadon van, ez az egy hiba megengedhető, főleg, hogy a többi részt jól elénekelte, ráadásul utána még magasabb hangokat is kiénekelt.
Egyszer sok-sok évvel ezelőtt is láttam a darabot, kb annyira emlékszem belőle, hogy a Dada nem tetszett, mert nem tudta kiénekelni, amit kellett neki. Azóta az akkori Dadát - Polyák Lilla - nagyon megszerettem, és kétszer láttam újra a darabot (tetszik a darab, de nem annyira hogy háromszor is megnézzem, viszont a félárú jegyeknek nem tudok ellenállni, ha jó az időpont...) más és más Dadával, és eddig senkitől sem hallottam jól elénekelni, arra jöttem rá, hogy nagyon nehéz lehet az a dal. (A harmadik Dada Nádasi Veronika volt, és őt is hallottam már nagyon magas és nehéz dalt énekelni.) Komolyan az jutott eszembe, hogy kicsit át kéne írni, sokkal szebb lehetne az az ének. Mindenesetre Náray Erikát szeretem és a fentieket leszámítva jó Dada volt.
Novemberben is nagyjából ezzel a szereposztással láttam a darabot, Brasch Bence akkor nem annyira tetszett. Olyan akadozva mozgott, valahogy nem annyira volt otthon a szereplésben. DE mostanra egész jól beletanult, sokkal jobban tetszett az egész előadásmódja, a táncai, összességében meg voltam vele elégedve, és élveztem, hogy láthatok egy ilyen kb. fél év alatt végbement fejlődést. Kádár Szabolcs is egy jót alakított, tetszett ahogy játszik és ahogy énekel.
Akik a legjobban tetszettek: Sándor Péter, Szomor György és Kerényi Miklós Máté voltak. Sándor Péternek legjobban az éneklése tetszett. Megrázó a dal, amit elénekel, sokféle hangszínt és stílust használ, hol szomorú és megalázott, hol dühös, harcoló jellem. A két kedvenc dalom a "Mit ér a hit" és a "Hogy mondjam el". Szomor György remekül alakítja ezeket a drámai, monumentális és megtört karaktereket. Kerényi Miklós Máté ebben a darabban az elején vicces figura, a végén egy magára maradt, reményvesztett ember lesz, mindkettőt jól adta.

Tehát mindenkinek - aki nem nagyon utálja magát a történetet - ajánlom a darabot. Jók a színészek, jó a zene, csodálatos a látvány!


Szereposztás (osztályzat):
Rómeó: Kocsis Dénes (9)
Júlia: Vágó Bernadett (9)
Tybalt: Sándor Péter (9,5)
Escalus, Verona hercege: György-Rózsa Sándor (9)
Capulet: Csuha Lajos (9)
Capuletné: Janza Kata (7,5)
Montague-né: Csengeri Ottília (8,5)
Dada: Náray Erika (8,5)
Lőrinc barát: Szomor György (10)
Mercutio: Brasch Bence (8,5)
Benvolio: Kerényi Miklós Máté (10)
Paris: Kádár Szabolcs (9)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése