LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. december 22., szombat

My fair lady (2012.11.03.)

Musical a Magyar Színházban? Néhány éve egy bérlet kapcsán volt "szerencsém" néhányhoz. Kellett egy kis idő, míg újra odamerészkedtem, de a My fair lady című filmet annyira szeretem, hogy nehezen tarthattam volna vissza magam. Na, ezentúl nem fogok félni jegyet venni a Magyar Színház musical előadásaira! A korábbi negatív véleményem eléggé megváltozott. Nagyon tetszett, igényes, szuper darab volt. Jó színészekkel, jó énekesekkel, egy szóval mindenkinek ajánlom. Van benne dráma, humor, szép zene, minden, ami egy kellemes estéhez kellhet.

Auksz Éva hihetetlen volt! Nagyon tetszett, ahogy az utcanyelvet beszélte, aztán a szép, tiszta, előkelő réteghez illőt. Teljesen jól kivehető volt a kettő közötti kontraszt. És a hangja meseszép, tiszta! "Csudijó" volt! :-)
Tóth Sándor is tetszett. A játéka és az énekhangja is. Az este egyik kiemelkedő alakja volt szerintem Fillár István. Nagyon jól belehelyezkedett a szerepébe, illet rá. A zenei részek nála is teljesen rendben voltak, és talán rajta nevettünk a legtöbbet.
Mind a zene, mind a történet felettébb élvezetes.

Osztályzat:
Zene: 9,5
Énekesek: 9
Történet: 8 (A történet kicsit el volt nagyolva.)
Színészi játékok: 9,5

Szereposztás:
Mrs. Higgins - Dániel Vali
Henry Higgins - Tóth Sándor
Alfred P. Doolottle - Fillár István
Eliza Doolittle - Auksz Éva
Mrs. Eynsford-Hill - Tóth Éva
Freddy - Jegercsik Csaba
Pickering ezredes - Rancsó Dezső
Pearcené - Benkő Nóra
Harry - Szűcs Sándor
Jammie - Szatmári Attila
George - Simon András

2012. december 8., szombat

Az ember tragédiája (2012.11.30.)

Nagy port kavart a darab premierje, talán sokan emlékeznek rá. Akkor - Alföldi Róbert sajtótájékoztatója kapcsán - döntöttem el, hogy mindenképpen megnézek egy Alföldi rendezte darabot, ha nem is Az ember tragédiája lesz az. Mikor megláttam a Szent Johanna plakátját, egyből kedvet kaptam, hogy elmenjek rá a húgommal (akinek Szent Johanna a védőszentje), aztán mikor láttam, hogy Alföldi Róbert a rendezője, már egész biztosan tudtam, hogy ez lesz az a darab, amit megnézek tőle, hogy kialakíthassam a saját véleményem. Nos, a Szent Johannáról csak annyit mondok, hogy nagyon tetszett és biztos voltam abban, hogy több darabot is megnézek Alföldi rendezésében, sőt, Az ember tragédiájához is kedvet kaptam.
Eljött ez is... :-)

Megpróbálok színek szerint haladni, és időrendi sorrendben leírni a gondolatfoszlányaimat. (Azaz nem írok komplett elemzést, csak pár gondolatot.)
1-3. szín: Angyalok farmeban, atlétában. Jelzésként fehér tollpihék hullanak fentről. Táncolnak és énekelnek. Megszólal az Úr, lassan, megfontoltan, öregesen. (Ez amúgy tetszett. Vagy legalábbis nem tudom, hogy milyen Isten-megjelenítés tetszett volna jobban.) Aztán beáll az angyalokhoz táncolni, megfájdul a térde, legyint, ez már nem neki való. Na, ez nekem nem tetszett. Ártatlan kis vicc volt, mégsem tetszett. Lucifernek már a fizimiskája is jó volt, nagyon tetszett.
A Paradicsomból való kiűzetés után megkapják a maréknyi kis földjüket, ami ezután az övék. Fentről hullik le a vödörnyi föld, finom földszaggal töltve be a színház nézőterét is. Az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy ezt ki fogja eltakarítani a következő szín előtt.
4. szín (Egyiptom): Senki nem takarította el. Jöttek a rabszolgák, és alaposan beledolgozták a földbe a köveket. Az emberek közötti viszonyok jól voltak ábrázolva. A fáraó nekem inkább olyan volt, mint egy építési vállalkozó, ez azért zavart, mert a szövegben sokszor elhangzik, hogy Ádám fáraó. És ott volt az autó. Nekem enélkül is jó lett volna, kicsit fölöslegesnek éreztem. Vagy csak nem értettem miért van ott. (?)
5. szín (Athén): A Miltiádész és Lucia fiát játszó fiú nagyon tetszett, nagyon jól mondta a szövegét. Többször is feltűnt, hogy milyen ügyes.
6. szín (Róma): Amennyire emlékszem - és elég jól emlékszem az esetre - ez a szín keltette a vihart a bemutató után. Nem volt több megjelenítve a színpadon, mint amennyi le van írva a műben, ami 17 éves korban kötelező olvasmány. Megértem, ha valakit zavar, hogy ilyet lát színházban, de ők ne nézzék meg ezt a művet. A színészek nem meztelenek - pedig már ilyet is sok színházban lehet látni, őket mégsem hurcolja meg senki. Ha a rendező el akarja érni azt a hatást, amit Madách el akart érni, akkor azt hiszem ennyit bele kell tenni a darabba. Voltak fotelek, és medence is, igazi vízzel. :-) Szóval... olyan római volt.
7. szín (Konstantinápoly): Tetszett középen a kereszt és ahogy bevonták a darabba.
Azt még nem írtam, de nem csak a földet nem takarították el a 4. szín előtt, hanem minden egyes díszlet ottmaradt a színpadon a következő színekre. Ez nagyon tetszett. Számomra a megszerzett tapasztalatokat jelentette. Ugyanígy maradt a kereszt is, bár nem állítva a színpad közepén, hanem elfektetve a szélén. Ennek is megvolt a maga hatása, nekem bejött.
8-10. szín (Prága, Párizs, Prága): Kepler. Alapvetően a korhű, klasszikus rendezésű, kosztümös darabokat szeretem. Mielőtt elmegyek egy Alföldi darabra megpróbálom átállítani magam, és elhatározom, hogy igyekszem megérteni mi miért kerül a színpadra. Egy tudós megjelenítésénél azért nem kell sokat gondolkozni, hogy mit keres ott a laptop. Kepler rokkantsága teljesen beleillett a szövegbe. Arról, hogy ezzel Hawking-et idézte fel a rendező a barátaim a darab után világosítottak föl, így meg még jobban tetszett. Párizsban az Athénben már felhasznált szószéket használták, ezzel is jelezve, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat nem vész el, összefüggésben állnak egymással.
11. szín (London): A Tower bástyájáról az emberek, mint kis lego figurák látszanak. Nagyon ötletesnek találtam. Te jó ég! Mennyi lego volt ott!
12. szín (falanszter): Itt is laptop, de mint Keplernél, itt is helyénvaló. Ráadásul laptopon kísérletezni a víz forrásával... eléggé szembetűnő volt a hiábavalóság. A jelmezeken meglepődtem, de igen egységes volt, ráadásul megjelenítette azt a hatást, hogy az emberek, mint bábok, már-már, mint gépek léteznek csak ebben a világban. Még a fejükön is rajta volt a zsák. És amikor úgy döntöttek, hogy ebből elég, akkor a nejlont is lefejtették magukról.
13. szín (az űr): Ez a szín tetszett a legjobban. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ezt vajon hogy fogják megoldani. Nagyon tetszett, ahogy feljöttek a nézőtérre, és felálltak a falra. És ahogy a lámpa leereszkedett...! A lámpa alatt ültünk, nagyon hatásos volt, mint megannyi csillag közeledett. Totális űr-hatás! Szenzációs volt, és nem kellett hozzá semmi. Alapvetően az egész előadás tetszett, kevéske résztől eltekintve, de ez volt az a rész, ami teljesen lenyűgözött.
14. szín (a hó és jég birodalma): Hát igen, egy síruhába öltözött ember elég ahhoz, hogy tudjuk, itt hó van és nagyon hideg. Az eszkimó nagyon tetszett, főleg ahogy beszélt. Amikor olvastam nem ilyennek képzeltem, de ettől sokkal hatásosabbá vált a helyzetmegjelenítés. Ez segített igazán abban, hogy kiderüljön, ami amúgy a szövegből is kiderül, hogy mennyire elállatiasodott az ember.
15. szín (Ádám és Éva lakhelye): Számomra itt nem annyira derült ki, hogy Ádámot tulajdonképpen Éva menti meg az öngyilkosságtól. Leborul az eddig háttérként szolgáló kupola, befedve minden eddig használt díszletet. Ádám őrlődik - árnyékként rohangálnak a kupola alatt. Utána felmásznak a tetejére, az Úr meg a színpad fölött sétál végig, és mondja el a darab utolsó, híressé vált mondatát. Nekem a mű olvasásakor ez azt jelentette, hogy érdemes küzdeni, van miért. Abszolút pozitív számomra a kicsengése. Itt azonban nem. Szegények ott ülnek egy romhalmaz tetején. Az Úr ugyan mondja, hogy bízzanak, de szépen otthagyja őket.

A színészek játéka nagyon tetszett. Egy ilyen  kevés jelmezt és díszletet felvonultató előadásban, azt hiszem halmozottan előjön, hogy jól játszanak-e a színészek, hisz nincs a korhű színpadkép, ami segítene, hogy teljesen beleélhessem magam a darabba. Így maradnak a színészek, akikkel ez esetben teljesen elégedett voltam. Szatory Dávid, Tenki Réka és László Zsolt is eléggé olyan volt, mint amilyennek elképzeltem őket. Blaskó Péter nem, de erről nem ő tehet. Istent nem képzeltem el semmilyennek, vagyis belehelyeztem a bennem élő Isten-képbe, amit kicsit nehéz lenne megjeleníteni... :-)

Összességében nagyon tetszett a darab, bátran ajánlom akárkinek. Arra azért legyünk tekintettel, ami a színház honlapján is olvasható, hogy 14 éven felülieknek ajánlott. És ha ezt szem előtt tartjuk, akkor nem érhet meglepetésként minket a színházban, hogy nem egy gyermekmeséről van szó. És szerintem nem árt előtte elolvasni az eredeti művet. Bár ezt elég sok műfajban fontosnak tartom.

Osztályzat: 9

Szereplők:
Az Úr: Blaskó Péter
Ádám: Szatory Dávid
Éva: Tenki Réka
Lucifer: László Zsolt

Rendező: Alföldi Róbert