RECIRQUEL (2014.01.14.)

Cirkusz az éjszakában

Én csak ültem ott tátott szájjal. Hihetetlen volt néhány mutatvány, amit láttunk, azt gondolnám, hogy ember ilyenre nem is képes. Néhány mozdulathoz iszonyatos erő kell, nem is beszélve arról, hogy nem csak mozdultak, hanem úgy is maradtak, néha sok-sok másodpercre.

Az előadás tulajdonképpen egy több részre szedett artista-produkció volt. A „történet” háttere, hogy az ember szárnyakat szeretne, repülni vágyik. Ennek kimondásához volt ott Balogh Anna, aki hol szavalt, hol énekelt, igen jól. Így hát az artisták különböző segédeszközökkel valahogy mindig a levegőben kötöttek ki. Vagy lepedőkön, vagy köteleken, vagy rudakon, vagy a díszleten, szóval elég változatos módokon „repültek”.

Az előadás a nézőtéren kezdődött, a nézőtéri bejáraton jöttek be, felmásztak a páholyokra, a földszinti székekre, megfogták az emberek kezét, vagy épp „csak” végigsétáltak a széktámlákon. Nagyon ötletes volt, azt sem tudtam hova nézzek, izgultam, nehogy pont valami nagyon látványosról maradjak le. De erről szó sem volt, nem kapkodtak.

Ezután a műsor a színpadon folytatódott. Lélegzetelállító mutatványokat láttunk. 3 lány 2-2 lepedőn mászik föl, aztán a magasban ide forog, oda forog, pörög lefelé, hogy alig valamivel a színpad fölött megálljon. Egy fiú kötéltáncol, sétál, fekszik, hintázik, lábat lógat, állva hintázik, pörög, bukfencezik (igen, bukfencezik), bicajozik. Tudását 1 és 2 kötéllel is bemutatta. Heten, 2-2 boton (vagy épp 1-en) kézenállnak, miközben hajlanak ide is meg oda is, forognak, pörögnek, teszik mindezt varjaknak öltözve, „varjú-zenével”. 2 srác és egy függőleges rúd. Úgy másznak föl rá, mintha majmok lennének. És hogy lehet két kézzel kapaszkodva vízszintesen tartani az egész testüket? Aztán egy srác a halálkerékkel. Néhány mozdulathoz azt hiszem komoly erő kellett, és hihetetlen gyorsan változtatta a helyzetét, a testtartását, hogy beleilljen a mozgássorba. Aztán egy srác 2 kötéllel, képes volt saját magát föltekerni a kötélre, aztán körbe-körbe lengett, ami azért volt érdekes, mert így a nézők fölé került. Aztán volt megint a 3 lány egy hintán, volt, hogy csak lábbal kapaszkodtak egymásba, vagy csak fél kézzel tartották egymást. Ugyanők voltak talajon is, szinte bármilyen testtartásban meg tudták egymást fogni.

Egy rész nem tetszett egyedül, a zsúrkocsis. Nem értem miért kellett bele…

A zene hol élő zongorakíséret volt, hol felvételről ment, hogy együtt a kettő. Többnyire jó volt, és illett is az előadáshoz, de néha berezonált, zúgott az ember füle.

A RECIRQUEL társulat saját honlapján találhatók képek, a lélegzet elállításához azok is elegendők, és igen, ilyeneket láttunk mi élőben. :-)

Osztályzat:

Nem kérdés, a néhány kis dologgal együtt, ami nem volt 100%-os, az előadásra 10-es osztályzatot adok. Aki tudja nézze meg őket!

Az előadás 90 perc, szünet nélkül.

(Nekünk csúszott vagy fél órát, de mivel férfi kéziseink Izland ellen játszottak Dániában, nem bánkódtunk, a folyosón mobilról követtük az eseményeket, 26-26 volt az állás, mikor az előadás elkezdődött. Ha már… csúszhattak volna még 2-3 percet. ;-))

A szereplőket névvel sajnos nem tudom elkülöníteni, de mindenki megérdemli, hogy legalább felsorolás szinten idekerüljenek.

Biritz Ákos
Bogdán Bettina
Herczeg Richárd
Horváth Míra
Illés Renátó
Lakatos Leonetta
Lőrincz Alexandra
Pintér Áron
Veress Zsanett

narrátor: Balogh Anna

zongora: Sárik Péter

és a többiek:

rendező, koreográfus, művészeti vezető – Vági Bence

díszlettervező – Csanádi Judit

jelmeztervező – Kasza Emese

zeneszerző, zenei rendező – Sárik Péter

világítástervező – Pető József

dramaturg – Zöldi Gergely, Böhm György

zeneszerző, elektronikus hangszerelő – Terjék (Fiddler) Gábor

a rendező munkatársa – Pócsik Henrietta

díszlettervező asszisztense – Klimó Péter

smink – Ipacs Szilvia